Be kell valljam, hogy az idei év nagy felfedezettje számomra Fördős Zé és a streetkitchen volt. Persze ehhez nagyban hozzásegített a Konyhafőnök c. műsor (köszi ker. tv!). Addig nem igazán tudtam, ki is ez a fickó. Lilafügéről (alias Havas Dóráról) már hallottam, sőt! A blogját és a könyvét is olvastam. De nem raktam össze, hogy ők egy pár, és hogy van egy remek blogjuk. Na, de most már bepótoltam a hiányosságomat, olyannyira, hogy elhatároztam, amit csak találok náluk, azt előbb-utóbb el fogom készíteni. Igen, mindent, mert baromi jók! És erre remek alkalom volt, hogy nyáron két olyan esküvőre is hivatalosak voltunk, ami batyus buli volt, azaz a násznép vitte a finomságokat.

Az egyik esküvő még valamikor kora nyáron volt, gyönyörű menyasszonnyal, napsütéssel és egy remek erdei piknikkel. A recept pedig, amit választottam a streetkitchenről, az nem volt más, mint a limonádészelet. Már amikor megnéztem a videót, tudtam, hogy meg akarom kóstolni, úgyhogy el is készült. Semmi módosítással, mert pont ugyanazt az ízt és látványt szerettem volna elérni. Előbbi sikerült is. Utóbbi már kevésbé. A külalak nem volt épp a legszebb (ráadásul azonnal eltűnt belőle egy nagyobb rész – nem bírtam megvárni, hogy kihűljön), de az íze! Hmmm…. Még most is összefolyik a nyál a számban, ha rá gondolok. Szóval tuti a recept. Aki ügyesebben szeletel és „tapicskol”, annak a látvánnyal sem lesz gondja! Sajnos fotó csak ez az egy készült, és az is csak telefonnal, az utolsó pillanatokban. 

Erről beszéltem:

Ezek kellenek hozzá:

A tésztához: 

22,5 dkg puha vaj

25 dkg liszt

12 dkg cukor

csipet só

Ez lesz az első fázis, azaz egy vajas kekszalap elkészítése, amihez nem kell más, mint ezeket morzsás állagúra összedolgozni, majd belenyomkodni egy sütőpapírral bélelt tepsibe. 180 fokon 15 percig elősütni.

Jöhet a krém!

20 dkg cukor

4 tojás

2 citrom héja

1,25 dl citromlé

csipet só

6 ek. liszt

Ez a második fázis. A cukrot és a tojást kézi habverővel elkeverem, belereszelem a citromok héját, mehet bele a citromlé is, majd sűrítőanyagként a liszt. 

Kiveszem a tésztát a sütőből, majd ráöntöm ezt a krémet, vissza a sütőbe még 18-20 percig, és kész! 

Dóri pedig találóan mondta a belsejére: akkor jó, ha rezgős. :-) És ez nekem is megvolt. Nyami!

Miután hazautaztam, megint rámtört a piteehetnék, de be kell valljam, hogy az elmúlt hetek kontrollálatlan szénhidrátfogyasztása némi lelkiismeret furdalást okozott. Nem vagyok az a nagyon diétázós típus, mert ami jól esik, azt megeszem, de igyekszem odafigyelni a minőségre és a mennyiségre. Na és persze a mozgásra. De hogy csillapítsam édesség utáni vágyamat és teljesítsem sógornőmnek tett ígéretem, elhatároztam, hogy átvariálom kicsit az eredeti receptet, és csinálok egy alternatív verziót, amiben nem használok sem cukrot, sem fehér lisztet. Kicsit utána olvasgattam a dolgoknak, és paleobrigi oldalán meg is találtam, amit kerestem. Egy-két módosítással már a tepsiben is volt ez a nagyon trendi paleo pite. A kétségeim pedig azonnal elszálltak vele kapcsolatban, amint megkóstoltam. Persze a Mautner Zsófi-féléhez nem ér fel (megint el kell mondanom, hogy az mennyire isteni!), de ez a kis borzaska szépen helyt állt. Úgyhogy nasizásra fel! 

Az én verzióm tésztájához ezekre lesz szükség:

3/4 pohár őrölt zabpehely

3/4 pohár szafi fitt süteményliszt

csipetnyi só

6 ek. kókuszolaj

1.5 csésze felkockázott alma

1 tk vanília esszencia

A korábbi bejegyzésben említett tesólátogatásnak volt még bőven sütihozadéka, nem csak a muffinok. Grétinek eszébe jutott az az almáspite, amit egyszer már megsütöttem nekik, és nagyon megkívánta. Na igen, teljesen meg tudom érteni. Az az almáspite mennyei. De tényleg! Korábban már voltak kísérleteim pitetésztákkal, de Mautner Zsófiéhoz egyik sem volt fogható. Szóval azóta ha pitéről van szó, akkor előkapom ezt a receptet, és megtöltöm minden jóval, ami csak kéznél van. 

Az eredeti epres-almás-gyömbéres verziót még nem próbáltam, de sütöttem már körtés-gyömbérest, almás-gyömbérest, és ezt a klasszikus almás-fahéjasat, ami az abszolút kedvenc. Igazi vendégváró darab. Bár most a vendégek mi magunk voltunk.

A formázással néha még hadilábon állok, valahogy a szélét sosem tudom olyan igazán gusztusosra megcsinálni. Na de kit izgat ennyi szépséghiba, ha úgyis eltűnik két perc alatt az egész, nem?

Íme az eredmény:

A tésztához ezekre van szükség:

40 dkg liszt

Csipet só, természetesen

25 dkg hideg vaj, belemorzsolva, vagy nagylyukú reszelőn lereszelve

1,5 dcl jeges víz (tényleg fontos, hogy jeges legyen)

Az almás töltelékhez pedig ezekre:

1 kg alma, megpucolva, apróra vágva

15 dkg (barna)cukor 

2-3 tk fehéj

3,5 dkg étkezési keményítő

Elkészítés: a liszthez hozzáadom a vajat és elmorzsolom, de nem dolgozom túl. Jók azok a vajdarabkák benne. Ezután jöhet hozzá a jeges víz, amivel addig dolgozom csak, hogy épp összeálljon a tészta, amit fóliába csomagolva a hűtőbe teszek. Nagyjából fél órát kell pihentetni, de ha megfeledkezünk róla és csak másnap vesszük elő, az sem probléma.

Miután kivettem a hűtőből, a tészta ¾-ét kinyújtom (vagy lisztezett felületen vagy két fólia között), és a formába helyezem, majd villával megszurkálom kicsit. És akkor mehet is rá a töltelék. (Én sosem szoktam előtte megpárolni az almát, mert bőven van ideje megpuhulni a sütőben.) Ha megtöltöttem a pitét, akkor a maradék tésztát pedig a hangulatomra bízom és formázok belőle valamit. Most épp szíves kiszúróval próbálkoztam, de a klasszikus kockás dizájn is nagyon vagány, pláne, ha még jól is van berácsozva. :-) 200 fokra előmelegített sütőben kb. 40 percig sütöm. 

Az elmúlt hetet a tesóméknál töltöttem, ahol van két szupercuki és szuperszövegű gyerkőc. Ők az unokahúgaim: Zsó és Hani – időrendi sorrendben. Imádom őket, és imádok nekik sütni. Hálás közönség a két csajszi, mert mindent megesznek, amit csinálok nekik. Persze, csak ha az a valami édes és nincsenek benne fura dolgok (pl. aszalt gyümölcs, vagy „darabos fűszerek”).

Néhány éve fedeztem fel egy nagyon klassz muffin alapreceptet a Nosalty oladalán. Bár nem nagyon vagyok oda a muffinokért, mert mire elkészülnek, annyira telítődöm velük, hogy ritkán szoktam megkóstolni, de meg kell hagyni, ez elég finom. Leginkább azért, mert vaj helyett olajjal készül és ettől sokkal könnyebb a tésztája – ezt már a nagynéném kuglófja óta tudom. Azóta, ha valami édesség kell nagyon gyorsan, akkor ez a joker. A lányok pedig teljesen oda vannak érte. Csináltam már ovis bulikra, sulis szülinapokra, és persze minden alkalommal megsütöm nekik, amikor ott vagyok náluk. A töltetlék pedig általában ugyanaz: banán és csoki (vagy kakaópor, ha már az összes csokinak hűlt helye…ahogyan ez legutóbb is történt). A dolog úgy esett, hogy a korábbra tervezett hazaindulás helyett maradtam még egy napot, aminek a lányok nagyon megörültek. Hani első mondata ez volt: „De jó, akkor sütsz nekünk muffint?” Nem volt választásom, megsütöttem nekik. Egyébként meg kérés nélkül is csináltam volna. Mégiscsak az volt az első iskolahét, megkezdődött az ősz, a nyári hancúrok véget értek, úgyhogy kellett egy kis búfelejtő.

És akkor az recept:

• 2 bögre liszt
• 1 bögre cukor
• egy csipet só
• 250 ml tej
• 125 ml olaj (napraforgó)
• 1 db tojás
• 1 csomag sütőpor
• 2-3 érett banán
• 1 ek. kakaópor vagy egy tábla jó minőségű étcsoki

A száraz összetevőket belezúdítom egy tálba, majd egy másikban a tojást a cukorral habosra keverem, beleöntöm a tejet, az olajat, a villával szétnyomkodott banánokat, és a csokidarabokat. Aztán apránként hozzákeverem a száraz összetevőket, csomómentesre kikavarom, és mehetnek is a muffinformákba. (Szerintem érdemes a forma ¾-ig megtölteni, mert akkor nagyon szép magasra feljönnek.) Én 180 fokra előmelegített sütőben sütöm kb. 30 percig. De ez sütőfüggő, úgyhogy elő a fogpiszkálókkal/hústűkkel és ellenőrizni, hogy megsült-e már.